John Dies at the End [2012]

Ritkán látni ilyen elborult filmet, mint ez, emiatt biztosan csak egy kisebb rétegnek jött be. Igazából mind a két álláspontot megtudom érteni, mert egyfelől egy baromság az egész, másfelől, ha túl tudod magad tenni az alapvető hülyeségein a filmnek akkor jól fogsz szórakozni. Számomra valahol félúton helyezkedik el a John Dies at the End.

Az egész történet egy újfajta drog körül forog (szója szósz). A probléma csak az, hogy a legtöbben ettől a fekete cucctól felrobbannak és átváltoznak nem kifejezetten emberre hasonlító lényekké. Davere és Johnra azonban máshogy hatva szer, különböző képességekkel ruházza fel őket. Na nem kell Spiderman szerű dolgokra gondolni, annál sokkalta őrültebb dolgok ezek( hot-doggal való telefonálás, dimenziók közti mászkálás, stb...). A drog pedig vírusszerűen terjed közben és csak a két főszereplőnk képes megállítani azt.

A történet elég kesze-kusza, ugrál az idő síkok között, de követhető. Azért nem az viszi el a hátán a filmet, sokkal inkább a poénok, mert azok tényleg jók. Van benne minden féle agymenés, de tényleg. A Kolbászból felépülő szörnytől egészen a repkedő bajuszig minden. Egyedül a film utolsó 20 percével nem voltam kibékülve, nem igazán jött be ez a másik dimenziós katyvasz.

A szereplők jól helytálltak annak ellenére, hogy nem valami ismertek, Rob Mayes és Chase Williamson is jók voltak és azért itt volt még Paul Giamatti is, mint újságíró. Jó látni, hogy ekkora nevek ilyen kis indie filmekbe is szerepelnek.

Jó volt a John Dies at the End, mégse tudnám ajánlani mindenkinek, mert a legtöbben 10 perc után kikapcsolnák. Azonban aki vevő az e fajta szórakozásra annak megér egy próbát. Az utolsó 20 percért meg kár,  anélkül a pontszám is feljebb csúszhatott volna.

6/10