Jeff Who Lives at Home [2011]

Jason Segel egy igen különc figura, szeretem a humorát, a HIMYM-be is a kedvenceim között volt, ezért kerülhetett terítékre az alábbi film. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg.

Jeff nem valami hétköznapi arc, az anyja nyakán lóg még mindig, napjai nagyjából a semmittevésből állnak, világszemlélete is elég különös. Egy nap kap azonban egy telefonhívást, amelyet jelként értelmez az univerzumtól és ez felforgatja az addigi nyugodt életét. Van egy testvére is, Pat aki szintén fontos szerepet kap a történet alakulásában, ezenfelül az anyjuk is különös szituációba keveredik a munkahelyén. Egy név nélküli hódoló személyében. A szálak a végén összefonódnak és választ kapunk mindenre.

Érdekes film ez mindenképpen, mert nem mondhatom vígjátéknak hiszen nem nevettet meg, de drámának se lehet beskatulyázni, ahhoz nem elég mély vagy érzelmes. Amolyan hangulatfilm, csak peregnek a jelenetek, és te csak nézed őket, nem vált ki semmiféle hatást belőled. A végén pedig megállapíthatod, hogy nem pocsékoltad el az időd feleslegesen, de nem is ez film fogja feldobni a napod. Egyszerűen cask megtörténik, jó nézni amíg tart és utána elfelejted.

A színészek terén nem volt semmi gond, Jason Segel jó volt ebben a különc szerepben és Ed Helmsre se lehet panaszunk.

Nehéz egy ilyen filmet ajánlani hiszen magam sem tudom érvekkel alátámasztani, hogy jó-e valóban, de, ha akarsz látni egy könnyed hangulatos 83 perces szösszenetet akkor lehet, hogy pont a Jeff Who Lives at Home lesz számodra a jó választás.

6/10

Kvinden I Buret/ The Keeper of Lost Causes [2013]

Az európai filmeknek mindig is megvolt a sajátos hangulata. Amikor nézünk egy vígjátékot akkor tudjuk, hogy az mikor francia, a horrorok esetében könnyen leszűrjük, ha spanyol eredetű a film és nincs ez másképp a krimi/thriller műfaj esetében sem. A borongós hangulatú nyomozós filmekről pedig rögtön Észak-Európa filmkészítése ugrik be. Jelen film is ezt a vonalat erősíti.

Carl amolyan öntörvényű igazságosztó, egy balul elsült akció után leküldik "pihenni" a Q-ügyosztályra ahol eddig le nem zárt ügyeket kell szelektálni. Ehhez kap egy partnert is Assad személyében, aki amúgy pont Carl ellentéte, a két teljesen eltérő jellemű zsaru tehát kénytelen együtt dolgozni. Hamar rá is akadnak egy gyanúsnak tűnő öngyilkossági ügynek elkönyvelt esetre a múltból amely még mindig aktuálisnak tűnik.

A film szépen halad a műfajban kitaposott úton, amivel nincs is baj, szépen működik itt is. Az atmoszférára nem lehet panasz, a film hangulata tükrözi azt a nyomottságot amit a főszereplőink is éreznek. Azonban van egy két üresjárat a filmben amikor csak úgy vánszorog, de szerencsére ilyenből kevés van csak és ezt is csak a két szereplő jellembeli különbsége szüli, ami azért valljuk be elég klisés húzás. Tipikusan a mufurc és jó fej zsaru kapcsolatának a bemutatása, eleinte nem jönnek valami jól ki aztán ahogy csorog a  film a kapcsolatuk is elmélyül. Szóval ez a sablon sem feltétlen volt jó választás, de azért a sztori viszi a hátán.

A színészekre megint csak nem lehet panasz mindenki, Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares a rendőrök szerepében jó választásnak bizonyultak, de Mikkel Boe Folsgaard alakítása volt a leglátványosabb a beteg tesó szerepében.

Nem váltotta meg a világot a film, de tisztességes munkát kaptunk hamisítatlan európai hangulattal amit azért érdemes megnézni.

6/10

Burn After Reading [2008]

Az a jó a Coen fivérekben, hogy mindig sikerül nekik az ami csak keveseknek adatik meg a rendezői szakmában, képesek megújulni. Egyszerűen minden filmjük alapjaiban más. Szinte már minden műfajba belekóstoltak, így előbb utóbb eljött az idő, hogy egy komédia legyen terítéken, méghozzá egy kém filmbe csomagolva. A végeredmény pedig elképesztően szórakoztató lett.

Osborn Cox évekig a CIA embere volt, most azonban ajtót mutattak neki. A feleségével való viszonya sem a legrózsásabb, valamit kezdeni kell az életével így hát elkezd dolgozni a memoárján. Amilyen a szerencséje a felvétel amin a visszaemlékezései voltak idegen kezekbe került. A két edzőtermi dolgozó akik ráleltek a felvételre megpróbálják zsarolni a felvétellel a tulajdonosát. Szép kis keveredést okozva ezzel.

A történetet részletesebben leírni felesleges, mert rengeteg kis apróság kötődik a fő szálhoz amik menet közbe adódnak hozzá. Az a legjobb a filmben, hogy egy cseppet sem veszi komolyan magát, mondhatni görbetükröt állít a többi kém film elé. Mindezt úgy, hogy végig jól szórakozunk, remek párbeszédeket hallhatunk, de legjobb az egészben a karakterek. Zseniálisan vannak megírva, annak ellenére, hogy több fő karakterrel dolgozik a film, mindenkit sikerült jól bemutatni. Senkit se éreztem feleslegesnek, hogy csak azért tették volna bele, hogy legyen még valaki.

Ami a színészeket illeti, olyan sztárparádét láthatunk amit csak nagyon kevés film képes felmutatni. John Malkovich az arrogáns ex CIA ügynök szerepére hibátlan választás volt, nem is tudtam volna mással elképzelni így utólag, Brad Pitt ekkora idiótát még sose alakított a vásznon, de annyira jól csinálta, hogy öröm volt nézni, George Clooney nemkülönben, az ő karaktere sem egy lángész, de hát ő is csuklóból hozta a szerepet. Frances McDormad szintén sziporkázott a jeleneteiben és J.K Simons rövidke szerepe is remek volt.

Páratlan szórakozást nyújt a Coen tesók fekete komédiája, hamisítatlan stílussal és remek színészekkel. Kár lenne kihagyni, ha valaki még nem látta.

8/10

The Mechanic [2011]

Statham úr az elmúlt pár évben nagyon rákapcsolt egymás után gyártja az akciófilmek tömkelegét. A nagy áradatban elúsztam néhány filmjével, az egyik ilyen pont a The Mechanic és most, hogy tudjuk lesz folytatás ideje volt aktualizálódni.

A film egyébiránt egy 1972-es mű feldolgozása amiben nem más, mint Charles Bronson volt a főszereplő, helyette  most itt van nekünk az utolsó ráncok nélküli akcióhős. Bishop egy profi bérgyilkos, a szakma legjobbja. A cégtől aminek dolgozik azt a feladatot kapja, hogy iktassa ki a mentorát és egyben barátját Harryt. Ez nem tetszik hősünknek, de nem tud ellenszegülni a rendszernek szóval nincs más választása. Ezután jön a nemvár fordulat mikor felkeresi Harry fia, azzal a céllal, hogy kitanulhassa a szakmát Bishop segítségével.

Remek párbeszédek, csavaros, agytornáztató történet, állejtős jelent, na ezek nincsenek a filmben. Aki ilyet vár az rossz filmre tett, de nem is ezért nézünk Statham filmet, hanem mert 90 percre leoffolja az agyunkat és addig maximálisan leköt minden hibája ellenére. Szóval megkapjuk azt amit megszokhattunk már, csak megint mást köntösbe bújtatva, és addig amíg élvezhető darabokat kapunk mindig más csomagolásban, addig nem panaszkodhatunk azt hiszem.

Színészek terén nem volt probléma bedobták Statham mellé, az öreg Sutherlandot tolókocsikázni és itt volt még Ben Foster is aki tisztességesen helyt is állt.

Egyszeri megtekintésre abszolút megfelelt és ezek után, ha nem is tűkön ülve várom, de érdeklődően figyelem a második részt.

6/10

John Dies at the End [2012]

Ritkán látni ilyen elborult filmet, mint ez, emiatt biztosan csak egy kisebb rétegnek jött be. Igazából mind a két álláspontot megtudom érteni, mert egyfelől egy baromság az egész, másfelől, ha túl tudod magad tenni az alapvető hülyeségein a filmnek akkor jól fogsz szórakozni. Számomra valahol félúton helyezkedik el a John Dies at the End.

Az egész történet egy újfajta drog körül forog (szója szósz). A probléma csak az, hogy a legtöbben ettől a fekete cucctól felrobbannak és átváltoznak nem kifejezetten emberre hasonlító lényekké. Davere és Johnra azonban máshogy hatva szer, különböző képességekkel ruházza fel őket. Na nem kell Spiderman szerű dolgokra gondolni, annál sokkalta őrültebb dolgok ezek( hot-doggal való telefonálás, dimenziók közti mászkálás, stb...). A drog pedig vírusszerűen terjed közben és csak a két főszereplőnk képes megállítani azt.

A történet elég kesze-kusza, ugrál az idő síkok között, de követhető. Azért nem az viszi el a hátán a filmet, sokkal inkább a poénok, mert azok tényleg jók. Van benne minden féle agymenés, de tényleg. A Kolbászból felépülő szörnytől egészen a repkedő bajuszig minden. Egyedül a film utolsó 20 percével nem voltam kibékülve, nem igazán jött be ez a másik dimenziós katyvasz.

A szereplők jól helytálltak annak ellenére, hogy nem valami ismertek, Rob Mayes és Chase Williamson is jók voltak és azért itt volt még Paul Giamatti is, mint újságíró. Jó látni, hogy ekkora nevek ilyen kis indie filmekbe is szerepelnek.

Jó volt a John Dies at the End, mégse tudnám ajánlani mindenkinek, mert a legtöbben 10 perc után kikapcsolnák. Azonban aki vevő az e fajta szórakozásra annak megér egy próbát. Az utolsó 20 percért meg kár,  anélkül a pontszám is feljebb csúszhatott volna.

6/10

Ink [2009]

Hát ez jó volt. Hihetetlen, hogy megannyiszor be bizonyosul az a tény, hogy a jó filmhez nem feltétlenül pénz kell, sokkal inkább a remek ötletek.

Jamin Winans neve nem sokaknak mond valamit úgy gondolom. Reméljük ez hamarosan megváltozik. 2009-ben megrendezett egy sci-fi vonásokkal teletűzdelt drámát mind összesen 250 000 $ -ból.

A történetet nehéz pár mondatban összefoglalni, szóval csak a lényeget írom. Az emberek mikor alszanak jó esetben álmodnak is. Ugye álomból két fajta van, amelyikben pozitív dolgok történnek és van mikor a legbelső félelmeink jelennek meg rémálomként miközben alszunk. Ez a két oldal örök harcot vív egymással. A mesemondók vigyáznak a számunkra kedves álmainkra, a Lidércek pedig a rémálmokért felelősek. A kis Emmát is egy ilyen Ink nevű Lidérc rabolja el álmában, ezzel kómába ejtve őt a valóságban. Emmának azonban van aki a segítségére keljen a mesemondók személyében és kezdetét veszi a verseny futás. Eközben a valóságban a lány apjának az életét követhetjük nyomon és tudhatunk meg többet a kapcsolatukról. Többet nem is írok róla, mert nem akarok esetleges spoilereket elejteni.

Szóval maga a film, hogy milyen? Hihetetlenül jó, nem is értem, hogy egy ilyen kis büdzséből készült film, hogyan lehet ennyire epikus és látványos. Nyilván nem AAA-s a látvány, de a remek megoldásoknak hála abszolút élvezhető. Végig fenntartja az érdeklődésünket, nincsenek üres járatok benne és a végén kapunk egy elég szép csattanót is. Apropó, csattanó a kedves PORT.hu gyönyörűen lelövi azt, szóval NE olvassatok utána sehol csak nézzétek meg.

A színészek szintén jól teljesítettek egytől-egyig, kis utánajárással azt is leszűrhetjük, hogy a rendező eddigi munkáiban szinte mindig ezzel a fix gárdával dolgozott.

Na és akkor a legfontosabb, Jamin Winans. Ő volt a film rendezője, írója és zeneszerzője is, és kijelenthetjük, hogy remekül helytállt minden fronton.   Főleg a zene terén, mert az valami elképesztően jó lett, egyébiránt az ő zenéjét hálhattuk a 2012-es The Grey végén is és már ott is megjegyeztem magamnak.

Végszónak csak annyit tudok mondani, hogy mindenki aki teheti nézze meg ezt a filmet, mert teljesen más élményt nyújt, mint bármelyik másik film. Remekül megkoreografált minden egyes kockája annak ellenére, hogy még magyar szemmel is nevetséges összegből készült.

8/10

Last Vegas [2013]

Hollywood nagy öregei is megkapták a maguk Hangover filmjét. Csak kicsit komótosabb kiadásban. Kevesebb poénnal, és egy kicsit több lelkizéssel.

Paddy, Billy, Archie és Sam gyerek koruk óta a legjobb barátok. A sokadik "X" után már mindnyájuknak családjuk van kivéve Billyt, aki amolyan örök agglegény, ám most ő is beadj a derekát és elvesz egy nála jócskán fiatalabb lányt. Ennek örömére a négy barát újra összejön Las Vegasba, hogy egy utolsó nagy legény búcsút csapjanak.

A film nem árul zsákbamacskát, azt kapjuk amire előzetesen is számíthattunk. Nosztalgiázás, koleszterines viccek, Vegas és minden ami vele jár. Ennek ellenére van, hogy ellaposodik a film,pedig igazán, hogy nem is mondható hosszúnak.

A filmet ami igazán megmenti az unalomtól az valójában a színészgárda. De Niro, Freeeman, Douglas, Kline. Szerintem többet nem is kell írnom, mindenki remek volt a maga szerepében.

Szerethető film lett a Last Vegas, egyszer megnézzük, nosztalgiázunk egy jót, majd elfelejtjük.

6/10

Trust [2010]

Egyre több olyan film lát napvilágot amely az életünk egyik alap pillérének, az internetnek az árnyoldalait mutatja be. mennyire betegek is a társadalomban elterjedt internetes szokások, és mennyire naivvá és vakká teszik az embert.

Adott egy lány Annie, aki amolyan átlagos tinilány. A suliban nem tartozik a menők közé, nem az a könnyen barátkozó típus. Bezzeg online, ugyanis a neten egy jó ideje már chatel egy bizonyos Charlie nevű vele egykorú sráccal, csakhogy kiderül Charlie kicsit idősebb, mint ahogy azt ő korábban írta. Annie nem vette igazán komolyan ezt a  kis apró füllentést hiszen 1-2 év nem a világ vége, persze kiderül a kedves chat partnerről, hogy igazából még egy picit idősebb annál, mint ahogy legutóbb mondta, meg még egy picit. Mikor végre személyes találkozóra kerül sor akkor pedig Annie ledöbben, hogy egy középkorú férfival osztotta meg minden titkát. Normál ember ilyenkor már faképnél hagyta volna az illetőt, de természetesen ez nem így lett. Végeredményképp pedig ki lehet találni, Charlie megerőszakolta Anniet.

A számomra legirritálóbb dolog a filmben maga a főszereplő jelleme volt. Az oké, hogy a papucs állatkák értelmi szintjén áll, hogy nem hagyta a fenébe ott Charliet mikor kiderült hány éves valójában, de miután megerőszakolták nem képes beismerni a tényt, persze tudom én, hogy kell a dráma, de akkor is ez elég bosszantó volt. A film nem csak az áldozat drámáját mutatja be, hanem a szülőkét is akik mondhatni nehezebben viselték a történteket, főleg az apa, aki saját kezébe vette a nyomozást. A témája ellenére nem éreztem a filmet túl megrázónak amit nem hibaként említek meg, de viszonylag hasonló alkotás a Disconnect is amit azért erősebbnek tartok, meg úgy mindent egybevéve összeszedettebbnek is. Egyébiránt a film rendezője nem más, mint a Jóbarátokból ismert David Schwimmer, aki nem lett ugyan a szakma zsenije, de korrekt munkát végzett.

A színészek nem alkottak különösen maradandót, talán Clive Owent lehetne kiemelni az apa szerepében, a többiek teljesen átlagosak voltak.

A témájában láttunk már jobb filmet, de azért megéri megnézni a Trustot is. Kis felfele kerekítéssel pedig:

7/10

August in Osage County [2013]

Azért ez kemény volt, tudtam, hogy nem lesz egy vidám hangulatú film az Augusztus Oklahomában, de még így rákészülve is adott egy gyomrost.

Egy család pár napjába nyerhetünk betekintést a forró augusztusi időszakban, nem máshol, mint Oklahomában (milyen meglepő). Beverly Weston öreg korára már nem sok örömöt talál az életben, felesége Violet száj rákban szenved, neki pedig alkohol problémái vannak. Egy nap eltűnik, eleinte azt gondolják a rokonok, hogy csak el akart bújni egy kis időre a világ elöl, de nemsokkal később kiderül, hogy öngyilkos lett. A temetésére összegyűlik az egész família, még a rég nem látott rokonok is. Ekkor tudhatjuk meg, hogy ezzel a családdal nincs minden rendben, felszínre kerülnek a régi dolgok, mondhatni kibújik a szög a zsákból. Ez az ellenségeskedés pedig beárnyékolja az egész megemlékezést.

Aki nem bírja a lassan kibontakozó filmeket az ne is olvassa ezt tovább és ne is nézze meg a filmet, mert rendkívül lassú tempóban csordogál előre a cselekmény. Valójában nincs is cselekmény, csak bonyodalom, bonyodalom hátán. A család ábrázolása egyébként remek lett, jól vegyítették össze a szereplőket, mintha egy igazi család lenne. Van lázadó tini, válóféleben lévő szülők, jó fej öreg, ellenségeskedő testvérek és minden ami megtörténhet egy családban annyi különbséggel, hogy itt egy helyen van mind.

A színészek mondanom sem kell mind remekelnek, de ilyen sztárparádé láttán ez elvárható. A legjobbak talán Merly Streep és Julia Roberts voltak. Előbbi a kibírhatatlan, hárpia anya szerepében utóbbi pedig a legidősebb lányt alakította remekül. Rajtuk kívül feltűnik még Ewan McGregor és Benedict Cumberbatch, mindketten üde színfoltjai voltak a filmnek.

Nem volt rossz alkotás az Augusztus Oklahomában, jól nyúlt a témához és jól is ábrázolta azt. A problémám az, hogy inkább hasonlít egy színházi darabra, mint egy filmre, de azért emiatt nem beszélnék le róla senkit. Az a vacsora jelenet pedig zseniális lett, szinte azért megéri egyszer megnézni.

6/10

Tape [2001]

Isten tudja miért, de imádom a kamara filmeket. Talán, mert itt is megmutatkozik, hogy kis pénzből kellő kreativitással milyen remek filmeket lehet csinálni. Ki gondolná, hogy másfél órán át le tudnak kötni puszta beszélgetéssel, ráadásul egy helyen, jó esetben persze.

Sajnos ami csodálatra méltó ebben a műfajban azon hasal el a legtöbb film. Sokszor nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, vagy nincs meg a megfelelő alap ötlet. Talán  a Tape is itt bukott el kicsit. Nem volt jó az alap ötlet. Adott ugye egy motelszoba, ahol két régi barát sok év után újra találkozik. Eleinte jól el nosztalgiáznak, majd felszínre kerülnek a régi sérelmek és az eddig takargatott véleményük egymás jelenlegi életéről, ha ez nem lenne elég beállít hozzájuk a fősulis időből közös szerelmük is, akiről azt állítja egyikük, hogy a másik megerőszakolta, ezzel további bonyodalmat okozva.

Nem mondom, hogy érdektelen volt a film számomra, egyszerűen nem tartotta fent az érdeklődésemet mindig, ami egy ilyen típusú filmnél nagy baj tud lenni. Voltak olyan jelenetek amik olyanok voltak, mintha csak azért kerültek bele a filmbe, mert valamivel ki kellene tölteni azt az amúgy is rövid játékidőt. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a véleménnyel, de amíg a csaj nem került be a képbe addig sokkal élvezetesebb és érdekesebb volt a film, elméleti síkon nagyobb súlya volt annak a bizonyos vádnak. Nem akarom teljesen lehúzni a filmet, mert azért voltak jó pillanatai és a vége is adott egy jókora pofont.

Mindhárom színész jó volt, rajtuk nem múlt semmi, Ethan Hawke volt talán a legjobb, de Robert Sean Leonard is jól helyt állt és itt volt még nekünk Uma Thurman aki mondanom sem kell szintén jó választás volt.

Kamara darabok kedvelői azért ne hagyja ki, már csak azért is, mert nem bővelkedünk az ilyen fajta filmekben. Egyszer mindenképpen jó volt.

6/10

ArlingtonRoad [1999]

Azért durva belegondolni, hogy ez a film a 9/11 előtt készült. Teljesen más most értékelni, mint a megjelenésekor, hiszen azóta történt egy, s más a világban ugye...

Michael Faraday egyedül neveli fiát miután felesége, aki az FBI -nak dolgozott egy bevetésen életét vesztette. A történtek miatt teljesen úrrá lett rajta a paranoia, ami a szomszédba újonnan költözött család iránti gyanakvását eredményezi. Főleg a családfőre Oliverre gyanakszik a legjobban, hogy nincs rendbe körülötte minden. Megszállottsága miatt minden erejével próbálja kideríteni az igazságot.

Az igazat megvallva nem pont ilyen filmre számítottam, nem tudom, hogy miért, de valami Disturbiára hajazó dolgot vártam. Azért az alapok hasonlóak, rövid bevezetés után már érezhetjük, hogy valami nem stimmel. A filmnek ezen részével nincs is gond, sőt, mikor láthatjuk Michaelt nyomozni a szomszéd múltjában az tényleg jóra sikeredett, egyre inkább meg akarjuk tudni mi is, hogy mit titkolhat vajon. Csakhogy amikor elérünk oda, hogy megtudjuk mi is az igazság, valahogy nem üt akkorát, persze benne volt már a levegőben, lehetett sejteni a dolgokat, de valahogy ez a része a filmnek nem lett túl érdek feszítő. Ellenben a végével, giccs mentes, szinte letaglózó a befejezés ami azért nagy dolog, mert biztos vagyok benne, hogy ma már nem sok film merné meghúzni ezt a végére.

A két főszereplővel nem volt gond, jók voltak, de nem ez volt egyiküknek sem életük alakítása, sem Jeff Bridgesnek, sem Tim Robbinsnak.

Sokat gondolkodtam a pontszámon, végül a befejezés miatt jó szívű voltam vele. Amúgy, ha nincs semmi új akkor simán meglehet nézni, ha valaki még nem látta, mert azért kétlem, hogy megnézném még egyszer.

7/10

Seven Psychopaths [2012]

Martin McDonagh bemutatkozó rendezése, az In Bruges jó magasra tette azt a bizonyos lécet. Jelen filmjével pedig a legnagyobb örömünkre nem akarta megugrani (nem is sikerült volna) ,  sokkal inkább csak nagy vonalakban hasonlítani az előző filmjéhez. Hasonló, mégis teljesen más, de majdnem ugyanolyan jó. valahogy így lehetne jellemezni a Hét pszichopata és a si-cu-t. Igen jól látjátok, ez lenne a magyar címe. Gratulálok a fordítóknak az utolsó szóért.

Marty egy (alkoholista) Hollywoodi forgatókönyv író, éppen kisebb fajta válságban szenved. Az új scriptjét, a Hét pszichopatát próbálja írogatni, de nem jön az ihlet. Van egy őrült barátja Billy, aki próbálna neki segíteni. Egyébként ő igen nemes munkát végez, elveszett kutyákat juttat vissza a gazdájukhoz, akiket egyébként ő lop el, hogy a hős megtalálónak járó jutalmat bezsebeljék. Ebben az üzletben tevékenykedik Billy társa Hans is, akinek a felesége nem mellesleg rákos. A probléma akkor jön mikor Billy egy maffiafőnök kutyáját lopja el, aki, mint kiderül a házi kedvencéért ölne is. A szálak később összeérnek és Martynak megadatik, hogy ihletet nyerjen a készülő forgatókönyvéhez is.

A történet így leírva elég zavaros, de a film közben szépen bontakozik ki és ad értelmet mindennek. Azért a rendező humora nem lett oda, itt is fontos alkotóeleme a filmnek, sőt nagyobb teret kapott, mint eddig. A film hangulata is nagyon el lett találva, tipikus LA. A párbeszédek pedig már - már Tarantinot idézik. Összességében egy elég tudatosan és profin felépített filmet kapunk, aminek a legnagyobb erényét még le sem írtam. A színészek.

Nyilván mindenki azt szereti, ha egy filmben lehet dicsérni a színészeket és a munkájukkal magasabb szintre emelik az adott művet. Sokszor erre nincs szükség(látványfilmek), de van olyan is, hogy csak a színész(ek) viszik el a filmet a hátukon(főleg drámák). Szerencsénkre itt a film magában is érdekes és ehhez jön még a zseniális színészi munka. Colin Farrell ugyan nem akkora forma, mint az In Brugesben, de itt is jól helytáll az alkoholista író szerepében, mintha rá szabták volna. A legnagyobb ász pedig nem más, mint Sam Rockwell, mint a főszereplő őrült haverja. Egyszerűen minden jelenet ural, akkora szövegeket nyom le, hogy az ember leesik a székről. Az egyik jelenetben például idézőjelesen kioktatja Gandhit is, de igazából bármelyik mondatát ki lehetne emelni, mind - mind kitűnő. Iszonyúan passzol hozzá ez a karakter. Ezért is nem értem, hogy miért nem lett nagyobb sztár Hollywoodban, pedig az egyik legjobb színész. Itt van nekünk még Christoper Walken is, aki mondanom se kell kitűnő. Na meg persze Woody Harrelson, aki remek a maffiafőnök szerepében, de hát ezt nála is megszokhattuk már.

Mindent egybevéve nem lett olyan jó film, mint a rendező előző munkája, de így is jóval az átlag feletti szórakozást ígér a Hét pszichopata. Reméljük a rendező a következő munkájával sem okoz majd csalódást.

8/10

Mr. Brooks [2007]

Kevin Costner az utóbbi időben kissé aláadta a mércét, kevés említésre méltó alkotás fűzhető a nevéhez. Egészen 2007-ig kell visszamennünk, hogy találjunk egy filmet amibe főszerepet vállalt és még a jobbik fajtából való.

Earl Brooksnak irigylésre méltó az élete, épp most választották meg az év emberének, boldog házasságban él és a lányával is jó viszonyt ápol. Azonban a gond nélküli élet csak álca, valójában egy brutális és profi sorozatgyilkos, aki nem mellesleg skizofrén is. Mikor bekapcsolódunk a történésekben megtudhatjuk, hogy már két éve nem gyilkolt és a mostani után már nem is szeretne többet.Azonban elkövetett egy hibát és van valaki aki tudja, hogy mit is tett. Miután a magát Mr.Smithnek hívó szemtanú felkereste Mr.Brooksot,  legnagyobb meglepetésére nem pénzt követel, hanem egyszerűen ő is gyilkolni akar, de váratlanul a nyomukban lesz egy rendőrnő, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy kézre kerítse a sorozatgyilkost.

A film legjobb jelenetei mikor Mr.Brooks a skizofrén énjével Marshallal viaskodik, aki olyan számára, mint a egy saját bejáratú ördög, aki a vállán csücsül. Sajnos a film nem ezt a vonalat helyezte előre, helyette betekintést nyerhetünk a rendőrnő unalmas, hánytatott magánéletébe és a lánya problémáiba. Valahol itt csúszik el a film, mert, ha az eredeti szálnál maradtak volna sokkal maradandóbb filmet kaphattunk volna, helyette átváltottak kissé komolytalanba ami nem tett jót neki.

A színészeken nem múlt semmi, Costner már rég nem volt ennyire meggyőző, mint itt és Willam Hurt játékát sem érheti panasz. Kettejük jelenetei annyira természetesen hatottak, mintha ez egy mindennapos viszony lett volna kettőjük között és amikor egyszerre felnevettek az emberek által mutatott bárgyúságon, az zseniális volt. Demi Moore karaktere pedig inkább idegesítő tényező volt a filmben, mintsem jó választás.

Kaptunk egy középszerű thrillert amiben sokkal több potenciál lett volna, mint amit Bruce A. Evansnak sikerült kipréselni ebből az egészből, de legalább Kevin Costner remek volt.

6/10

American Hustle [2013]

Az utóbbi években megtanulhattuk, ha David O. Russel filmet rendez akkor érdemes rá odafigyelni. A The Fighter és a Silver Linings Playbook főszereplőit megtartotta a rendező és összeeresztette őket. A végeredmény pedig rendesen eltér az előző munkáitól.

A 70-es években járunk. Irving és Sydney szélhámosok, a maguk módján szinte zsenik. Abból élnek, hogy másokat átvernek, ráadásul nem is rosszul. Remekül mennek a dolgaik mindaddig amíg az FBI csaláson nem kapja őket, az egyetlen kiút számukra, ha szövetkeznek velük és nagyobb halakat fognak nekik. További problémát jelent számukra Irving felesége a depressziós Rosalyn is. A megoldást a helyi polgármester, Carmine személylében találják meg, rajta keresztül próbálják a nagy halat becserkészni.

Kezdem azzal ami a kicsit bökte a csőrömet, a történet nem annyira kidolgozott, mint amit eddig megszokhattunk a rendezőtől. Érezhető, hogy arra ment ki a dolog, hogy összeeresztették ezeket a remek színészeket és majd ők elviszik a filmet a hátukon. Ráadásul a recept be vállt, teljesen elfeledkezik az ember az összképről, mert a jelenetek, a párbeszédek mind kiválóak. Ami még emeli az összképet az a kor ábrázolása és a hosszá illő zenék, mindkettő remek lett.

Állítólag a jelenetek egy részét a színészek improvizálták, ha ez igaz akkor ez még tovább emeli az érdemeiket. Christian Baleről már annyiszor leírták, hogy mennyire profi és jó színész, milyen átalakulásokon megy át egy szerep kedvéért, itt most nem lefogynia kellett kivételesen, nagyjából 20 kiló felesleggel feszít a vásznon Bale ami magában is nagy teljesítmény, hát, ha még hozzávesszük, hogy mennyire briliáns az alakítása. Szélhámostársa Amy Adams remek partnernek bizonyult, de még nála is izgalmasabb alakítást nyújtott Jennifer Lawrence, mint unatkozó feleség.Komolyan mondom ijesztően beteg a nő. Bradly Cooper pedig sokadjára bizonyítja, hogy több, mint egy szépfiú, zseniális ő is. Akiről nem beszélnek sokat, de szerintem szintén kiváló volt az Jeremy Renner a jószándékú polgármester szerepében. A nosztalgia kedvéért pedig Robert De Niro is felbukkan egy rövid szerepben. Nem véletlen jelöltek 4 színészt Oscarra a filmből, még, egyikük se kapta meg.

Remek film az American Hustle, amelynek az egyetlen hibája, hogy a színészeket a történet elé helyezte. Ez pedig azt eredményezte, hogy megannyi emlékezetes alakítás szemtanúi lehetünk egy kissé zavaros történetben.

8/10

Out of the Furnace [2013]

Scott Cooper filmjének legnagyobb előnye a szereposztás ezt leszögezhetjük. Sikerült egy rendkívül impozáns szereplőgárdát toborozni a produkciójához. Ami azért nagyon fontos összetevője a filmnek, mert elég lassan bontakoznak ki az események. 

Russel (Christian Bale)és Rodney (Caesy Affleck) testvérek. Egy kisvárosban élnek mindketten, jó testvéri viszonyt ápolnak, számíthatnak egymásra mindig, de a céljaik mások. Russel egy gyárban húzza az igát, hogy megteremtse a megfelelő körülményeket a megélhetéshez, míg Rodney nem éli be a kis emberek életével, próbál kitörni ebből a közegből. Minden megváltozik amikor Russel ittasan vezetve balesetet okoz, aminek következményeként lecsukják. Mikor kijön rá kell döbbennie, hogy testvére Rodney olyan emberekkel üzletelt, akiknek jobb nem tartozni, de akkor Russel még nem is sejti, hogy testvére mekkora bajba keveredett.

Nem spoilerezek, ha azt mondom, hogy ez egy drámaibb kiadású bosszútörténet, ami csak csordogál a maga kis lassú tempójába. Nem mondanám, hogy ez negatívum lenne, de jobb olyan hangulatba leülni a film elé, hogy nem egy „ereszd el a hajam” filmre vágyunk éppen. Amire nem lehet panasz az a hangulat, szinte érezni a gyárakból kiáradó füstöt, a koszos kisváros remekül lett ábrázolva, néha úgy éreztem, hogy nem is a jelenben játszódik a film. A 90-es évekbeli filmekre volt jellemző az ilyen helyszín.

Na és a színészek, bátran mondhatjuk, hogy sztárparádét láthatunk. Christian Bale játéka hibátlan, de nála ezt már megszokhattuk, a másik remek választás Woody Harrelson volt aki kevés szerepe ellenére megnyerően játszotta a negatív karaktert. Rajtuk kívül itt van még nekünk Caesy Affleck akiről lassan kezdem azt hinni, hogy jobb színész, mint a bratyó, Willem Dafoe szintén üde színfoltja volt a filmnek és bár csak pár perc elejéig, de láthatjuk Forest Whitakert is, mint rendőrt. Szóval tényleg remek a színészgárda.

Már csak a színészek miatt megéri bepróbálni a filmet, arról nem is beszélve. hogy alapjába véve is teljesen jó az alkotás, csak megkell várni míg kibontakozik.

7/10

Homefront [2013]

Jason Statham futószalagszerűen gyártja nekünk az akciófilmeket. Aminek örülhetünk is, mert valljuk be rajta kívül nincs most nagyon másik akció sztár. Stallone, Shwarzi és a jó öreg Bruce ugyan leállnak nosztalgiázni olykor, de azért ők már benne vannak a korban rendesen. Szóval a sok filmnek amiket Statham  szállít nekünk. Olykor a mennyiség a minőség rovására megy, de hál isten a Homefront a jobbik próbálkozások táborát erősíti.

Phil Broker egy visszavonult zsaru, aki a felesége halála után lányával próbál új, nyugodt életet kezdeni. Természetesen ez nem sikerül neki. A lányába már rögtön az első napokban belekötnek a suli suttyói, és persze ő nem az a fajta apuka aki ne tanítaná meg a lányát az önvédelemre. A végeredmény, hogy betörte a srác orrát. Persze a szülei őrjöngenek és mivel a férj nem az a tipikus tökös legény a srác anyja a drog díler bátyjától kér segítséget, hogy elégtételt vegyen. Ahogy az lenni szokott összeérnek a szálak, a múlt eseményei újra színre kerülnek ami további bonyodalmakat okoz.

A forgatókönyv egyik társírója egyébiránt pont Sylvester Stallone volt, de valljuk be ezt a sztorit kitalálni kb egy barátok köztnyi időt vehetett időbe, de nem is ezért szeretjük a Statham filmeket. Tulajdonképpen ezzel mindent le is írtam, mert ugyan azt latjuk, mint eddig csak a tálalás más, kicsit kidolgozottabb. Ennek is köszönhetjük azt, hogy a film egy kicsit lassan építkezik, persze szigorúan csak a Statham filmek mércéjét nézve, ami egyébként nem baj.

Színészek terén jó húzás volt James Francot szerződtetni, egyszerűen jól állnak neki ezek a beteg karakterek, itt sem volt gond vele. Stathamről meg felesleges beszélni, mert 10 éve felvette ezt az arckifejezést  és azóta nagyjából 15 filmet leforgatott vele, azt hozza amit várunk.

Aki kiszeretné kapcsolni az agyát egy kis időre és látni szeretne egy kis akciót, az ne keressen tovább megvan az ő filmje. Azért jó lenne Stathamet újra Guy Ritchie kaliberű filmekben látni.

6/10

Cold Comes the Night [2013]

A film amit senki se nézett volna meg, ha nem a Breaking Bad sztárja Bryan Cranston alakítaná a főszereplőt. Megjegyzem nem véletlen, hiszen még vele is csak éppen, hogy közepes a film.

A történet középpontjában egy moteltulajdonos nő áll aki egyedül neveli a kislányát. Anyagi helyzetük minden, csak nem rózsás ezért kénytelen elnézni, hogy a motelben rendre prostituáltak és drogosok fordulnak meg, ami nem feltétlen ideális egy kislány nevelésére. A dolgok akkor kezdenek beindulni mikor megjelenik egy rejtélyes alak -aki mellesleg majdhogynem vak- és meghal a társa. Később kiderül, hogy egy valag pénzt kellett volna továbbítaniuk szűkös határidőn belül. A probléma csak az, hogy egy korrupt rendőrhöz került a pénz. A magát Toponak nevező férfi a moteltulajdonos Chloet kényszeríti, hogy segítsen visszaszerezni a pénzt.

A film egyetlen pozitívuma Bryan Cranston, hozzáteszem meg se kellett magát erőltetnie,szóval tőle se Breaking Bad szintű alakítást kell várni. A pozitívumok sora igazából ennyi volt, mert ezen kívül annyira sablonosra és unalmasra sikerült megvalósítani az egész filmet, hogy nem is tudom mit gondoltak. Lehet azt gondolták, hogy Bryan Cranston neve miatt megnézik páran, ami igazából bejött nekik, de attól még nem lesz jó a film. Sablon hátán sablon. Nem arról van szó igazából, hogy pocsék lenne az egész film, egyszerűen csak ezt már láttuk milliószor, sok esetben profibb megvalósításban.

Nem is értem, hogy egy Bryan Cranston kaliberű színész miért vállal el ilyen filmeket. Aki kedveli a munkásságát és nem bírja ki, hogy ne lássa minden héten badass szerepben az úgyis megnézi a filmet, de ne várjon tőle túl sokat.

5/10

The Man from Earth [2007]

Érthetetlen dolog, hogy csak most jutott el hozzám ez a 2007-es remekmű. Még azt sem mondhatnám, hogy nem lenne elég ismert, hiszen IMDB-n viszonylag sokan szavaztak rá, ráadásul meglehetősen pozitívak a visszajelzések róla. Így hát hamar megnéztem és meg kell mondjam egyet értek azokkal akik  jó véleménnyel vannak a műről.

Az alapfelállás pofon egyszerű, főszereplőnk John Oldman (ironikus) éppen költözik, de mielőtt továbbállna áthívta barátait, munkatársait egy kis nosztalgiázásra. A dolog akkor kezd érdekes fordulatot venni amikor John közli a tudós barátaival, hogy bizony ő 14 000 éves. Persze először a barátok kinevetik, de azért a kíváncsiság is hajtja őket, ezért elkezdik szakszerűen vizsgálni a történetet, amelyet amelyet John folyamatosan egészít ki. Ahogy haladunk előre egyre inkább hajlanak a többiek afelé, hogy lehet akit eddig ismertek ember nem teljesen az akinek eddig gondolták. Mindez azért történhetett csak meg, mert Johnnak mindenre volt "logikus" magyarázata, nem tudták megfogni semmivel. Roppant érdekes témákat érint a film, remekül vegyítették a történelmet a fikciókkal, jól illesztették be a főszereplő karakterét a múlt eseményeibe. Van egy témája a filmnek ami sokak számára megbotránkoztatható lehet, ami nem más, mint a vallás. A film egy pontján felteszi a hallgatóság a nagy kérdést Johnnak. Melyik vallást követte, vagy éppen követett-e bármilyet? A válaszokat nem írom le, de szerintem remekül oldották meg ezt a vallási kérdést. A végkifejlet lehetett volna hatásosabb is, de nem panaszkodom, tisztességesen oldották meg azért.

A költségvetésből kifolyólag nem fogunk igazán ismert arcokkal találkozni, de nyugodtan mondhatom, hogy semmilyen probléma nem volt ezen a téren sem a filmmel. Akit kedvelni kellett elérte, hogy kedveljem, akit pedig ellenszenvesnek az szintén elérte a célját. A hangulat terén lehetett volna talán kicsit erősebb a film, a rendező ezen a téren nem erőltette meg magát, de lehet, hogy ezt is az alacsony büdzsé számlájára írhatjuk.

A film jórészt egy helyen játszódik és ez sokakat elriaszthat, hogy biztos halál unalmas a film, hiszen végig csak fecsegnek, ráadásul egy szobába teszik mindezt. Nyilván sokak vannak akiket nem kötnek le az e fajta filmek és nem is feltétlenül van ezzel probléma, talán kell egy bizonyos érettség ahhoz, hogy értékelni tudjuk az ilyen filmeket. Biztos vagyok benne, hogy pár éve az ismertetőt elolvasva meg se tekintem a filmet.

Szóval aki szeretne látni egy okos, szókimondó filmet, mert besokallt a blockbuster áradattól, ne habozzon és tekintse meg minél hamarabb, nem fog csalódni benne, kamaradarabok kedvelői előnyben. Sokkal több ilyen produkciónak kellene készülnie.

8/10

Oscar [2014] GYŐZTESEK

Túl vagyunk ezen is. Lezajlott a legrangosabb film díjátadó ünnepség idén is és ahogy az már sejthettük, nem volt komoly meglepetés. Talán annyi, hogy az Amerikai Botrány egy jelölést sem tudott díjra váltani. Az est legnagyobb nyertese egyértelműen a Gravitáció volt a maga 7 díjával. Leondardo DiCaprionál pedig valószínűleg hamarabb kap Oscart egy Alkonyat sztár is, ami azért már nekem kellemetlen.

Íme a díjazottak:

Legjobb film: 12 Yeas in Slave

Legjobb rendező: Alfonso Cuarón (Gravity)

Legjobb férfi főszereplő: Matthew McConaughey (Dallas Buyers Club)

Legjobb női főszereplő: Cate Blanchett (Blue Jasmine)

Legjobb férfi mellékszereplő: Jared Leto (Dallas Buyers Club)

Legjobb női mellékszereplő: Lupita Nyong'o (12 Years in Slave)

Legjobb eredeti forgatókönyv: Spike Jonze (Her)

Legjobb adaptált forgatókönyv: John Ridley (12 Years in Slave)

Legjobb operatőr: Emmanuel Lubezki (Gravity)

Legjobb vágás: Gravity

Legjobb látványtervezés/díszlet: The Great Gatsby

Legjobb jelmeztervezés: The Great Gatsby

Legjobb eredeti filmzene: Steven Price (Gravity)

Legjobb eredeti dal: Let It Go (Frozen)

Legjobb hangkeverés: Gravity

Legjobb hangeffektusok: Gravity

Legjobb vizuális effektusok: Gravity

Legjobb smink: Dallas Buyers Club

Legjobb idegen nyelvű film: The Great Beauty (Olaszország)

Legjobb animációs film: Frozen

Legjobb animációs rövidfilm: Mr. Hublot

Legjobb rövidfilm: Helium

Legjobb dokumentumfilm: Twenty Feet From Stardom

Legjobb rövid dokumentumfilm: The Lady In Number 6

Végezetül, Hollywood összeállt egy selfie elejéig:

Lake Mungo [2008]

A jó dokumentarista filmekből nem lehet Dunát rekeszteni az biztos. A Lake Mungo egy 2008-as nem túl ismert darab, amely egy lány tragikus, megmagyarázhatatlan halálának eseményeit mutatja be.

2005 decemberében a Palmer család egy békésen induló napja tragédiába fullad. A 15 éves lányuk, Alice rejtélyes körülmények között a helyi tóba fullad. A történet a haláleset körül forog, próbálnak válaszokat kapni az okokra a család tagjai. Többet nem is írok róla, mert van benne néhány fordulat amelyet lelőnék vele. Eleinte a többi hasonló típusú film által kitaposott utat követi a film, de szerencsére tud nyújtani némi pluszt, egy kis színt vinni az egészbe. Ennek ellenére nem mondanám kifejezetten jó filmnek, vannak benne üresjáratok annak ellenére is, hogy nincs 90 perces a film.

Színészkedésről itt nem beszélhetünk igazából, mindenki csak beszél a kamerába, közben homályos képeket látunk. Mégis jót tett a filmnek a dokumentarista jelleg, nem hatott annyira klisésnek az egész, az más kérdés, hogy személy szerint nem rajongok annyira az e fajta megvalósításért, de itt pozitív dolog volt mindenképp.

Akinek már a könyökén jön ki a sok sablon horror, thriller azok bepróbálhatják, és bár nem igazán ijeszteget a film, vannak azért egészen izgalomfokozó részei. Egynek jó volt.

5/10

Frozen [2010]

Nem, nem a tavalyi, kasszarobbantó mese a mai cikk névadója, hanem egy 2010-ben készült kamaradarab. Sajnos nem feltétlen a jobbik fajtából. Jómagam is csak a rendhagyó helyszínválasztás miatt adtam be a derekam a film megnézésre.

Láttunk már filmeket a sípályákon vagy a hegyekben, de ez azért valamivel más. Hőseink egy leugrottak egy kis hétvégi síelésre kikapcsolódásképpen. Két régi barát plusz az egyikük barátnője. Bizarr felállás, gondolhatjátok milyen eredeti csavarokat tartogat majd a film erre a felállásra alapozva. Nem elég, hogy alkudtak a jegy árából még zárás után is "felpofátlankodják" magukat a hegyre egy esti lesiklásra. A problémák itt kezdődnek ugyanis vége a hétnek mindenki fél lábbal már otthon, legközelebb csak 5 nap múlva nyitnak ki. Gondolom itt már mindenki rájött, hogy buzgó fiatalok fennragadtak félúton a hegyre menet.

Innentől a film abszolút egy helyen fog játszódni, a felvonón ahol ragadtak. A bevezetéssel igazából nincs komolyabb gond, szépen belerázódunk a filmbe ahogy azt kell, de a rendező valahogy nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy ez egy kamaradarab. Ahogy magukra maradtak a barátok érezni lehetett, hogy nem tudnak mit kezdeni a szituval. Mondhatni unalomba fullad a film, amit próbálnak feldobni néhány csavarral, de nem mondanám, hogy működne. Persze ilyenkor az ág is húzza a bajbajutottakat. Nem elég, hogy napok múlva néz csak rájuk feléjük egyáltalán valaki, az utolsó aki segíthetne rajtuk, az tök véletlen nem veszi észre őket. Persze az ilyen dolgokat már megszokhattuk , efelett szemet is lehet hunyni és a hasonló apróságokon, mint hogy főszereplőink IQ-ja egy papucsállatkáéval vetekszik. A legnagyobb bajom a filmmel az volt, hogy nem kötött le igazán, a drámai része is teljesen hiteltelen volt számomra, ráadásul elég kiszámíthatóra sikeredett a vége is.

Az egyetlen dolog ami megmenthet egy ilyen filmet az a színészi alakítások, itt ilyenről szó sincs.  A három főszereplő teljesen szürke. Nem mondhatni rájuk, hogy rosszak lennének, de semmiképp se jók, olyanok, mint maga a film érdektelen és átlagos.

Akik szeretik az egy helyen játszódó filmeket azok tehetnek vele egy próbát, nem vesztenek vele semmit, de nyerni se fognak sokat.

5/10

Only God Forgives [2013]

Emlékszem mikor bejelentették, hogy  Nicolas Winding Refn és Ryan Gosling a Drive után újra együtt forgat. Attól a pillanattól fogva simán a legjobban várt filmmé avanzsálódott az Only God Forgives. A trailerek után pedig egyre biztosabb voltam, hogy ebből valami nagy durranás lesz. A rajongásom legfőbb oka, hogy a 2011-ben elkészített Drive nálam A FILM csupa nagybetűvel. Persze az emberek akarva, akaratlanul ez után valami hasonlót vártak ettől a párostól, márpedig aki arra számított, hogy az arcunkba tolják a Drive 2-t  ázsiai stílusban az hatalmasat koppant.

Juliant a hazájában gyilkosság miatt üldözik, ezért kénytelen volt elmenekülni Bangkokba, ahol egy boksziskolát működtet. Mikor a testvérét meggyilkolják képbe kerül az anyja is aki Juliantól elvárja, hogy megbosszulja a történteket, ahogy az egy jó testvértől elvárható. Szembe kell néznie a helyi, önkéntes igazságosztó rendőrrel, aki magát Istennek tekintve rendelkezik az emberek felett.

A sztori akár egy faék, de Refn korábbi filmjeit látva már megszokhattuk, hogy nem az agyafúrt történetvezetéssel vesz le  minket a lábunkról. Nála sokkal inkább dominál a hangulat. A dán rendezőre sok mindent lehet mondani, de egy biztos minden filmjéből olyan atmoszféra árad, olyan életet visz a jelenetekbe, amit kevesen tudnak utána csinálni. Itt sincs ez másképp, a film fő erőssége a pillanatokban rejlik. Fantasztikusak a képek, a zenék olykor tenyérbemászóak, de mégis odaillőek, minden egyes képkocka tökéletesen meg van komponálva.

Na és akkor mi a baj a filmmel? Egyszerűen nem egy hétköznapi mozizó szükségleteit akarja kielégíteni. Keveset beszélnek, kicsit sem szájbarágós a film és rendkívül lassú, ez azok számára akik az álomgyár produkcióin nevelkedtek már épp elég ok arra, hogy nézhetetlennek véljék. Refn igazából önző módon magának készített egy filmet a Drive után, beintve ezzel Hollywoodnak és az egész filmiparnak. Sokkal inkább hasonlít a Valhalla Risingra, a sokszor feleslegesen használt brutalitással megspékelve, és az egész felépítését tekintve.

A színészekről sokat nem igazán lehet írni, mert senkinek nem kellett igazából nagyot játszania. Ryan Gosling soha nem volt még ennyire hallgatag, keveset tudunk meg róla, a múltjáról és az anyjával való viszonyáról, de érezhető a kötődése felé. Kristin Scott Thomas leginkább az eddig nem látott külsejével maradt emlékezetes a zsarnok anya szerepében.

A moziból kijövet köpni-nyelni nem tudtam a film vége után, most hónapokkal később újra megnézve teljesen más élményt nyújtott. Szóval akik vevők a modern köntösbe bújtatott "művészfilmekre" mindenképpen tegyenek egy próbát a filmmel, mert, ha úgy ülsz le elé, hogy tudod mire számíts akkor értékelni fogod a filmet,de ha valaki egy könnyen emészthető délutáni kikapcsolódásra vágyik az válasszon valami mást

7/10

American Psycho [2000]

A film amellyel Christian Bale végérvényesen belevésette a nevét az emberek fejébe. Persze ez a könyvből megfilmesített mű nem csak miatta emlékezetes, de nélküle nem működött volna ilyen jól az is biztos.

A 80-as évek, New York, tőzsde, méregdrága éttermek, puccos társaság. Ebben a közegben éli Patrick Bateman mindennapjait. Egy világban ahol a hozzá hasonló szűk látású gazdag és öntelt embereknek az volt a legfontosabb, hogy ki tud leghamarabb asztalt foglalni a város legjobb éttermébe. Ahol a névjegy kártyájukkal úgy dicsekednek egymásnak mintha a farkukat méregetnek. Kinek van dombornyomott vagy aranyozott. Felszínes emberek, felszínes kapcsolatok, de belülről velejéig romlott mindegyikük. Pontosan ilyen Patrick Bateman is, sőt rosszabb is. Ő különösképp nehezen tűri, ha valakinek drágább lakása van vagy éppen pofásabb a névjegy kártyája. Az álca amit nap, mint nap felölt igazából egy elmebeteg gyilkost takar, aki olyannyira semmibe veszi az embereket, főleg a nőket, hogy szex közben is csak a saját bicepszét nézegeti. Ennek a velejéig romlott embernek a szemszögéből láthatjuk, hogy milyen is igazából a Wall Street, hogy mi is az igazi értékmérő a gazdagok között és, hogy milyen kicsinyesek is, de leginkább betekintést nyerhetünk egy olyan őrült fejében akinek megvan mindene, de mégis hatalmas űr van benne amit a gyilkolással tud csak betelíteni. A helyzet idővel csak romlik és egyre nagyobb késztetést érez a gyilkolásra, ami persze előbb utóbb a rendőrség figyelmét is felkelti.

A film nagy erőssége a remek atmoszférán és pontos társadalmi ábrázoláson kívül a színészi munka. Christian Bale valami zseniális, minden féle nagy átalakulás nélkül is lejátszik bárkit a vászonról, nem véletlen napjaink egyik legjobb, hanem a legjobb színésze. Egy kisebb szerepben Willem Dafoe is feltűnik, akinek a kutakodó rendőr figurája csak rutin munka, egy még rövidebb szerepben láthatjuk Jared Letot, aki igazából nem zavart sok vizet.

Mindent összegezve egy rendkívül egyedi és érték álló film ez, amely pontos képet mutat, hogy milyen is lehet a felső körökben mozgó réteg. A film vagy könyv ki mit preferál, még inkább csak zavarba ejti az embert. Mindezt megspékelve Christian Bale hibátlan játékával.

8/10