Juliant a hazájában gyilkosság miatt üldözik, ezért kénytelen volt elmenekülni Bangkokba, ahol egy boksziskolát működtet. Mikor a testvérét meggyilkolják képbe kerül az anyja is aki Juliantól elvárja, hogy megbosszulja a történteket, ahogy az egy jó testvértől elvárható. Szembe kell néznie a helyi, önkéntes igazságosztó rendőrrel, aki magát Istennek tekintve rendelkezik az emberek felett.
A sztori akár egy faék, de Refn korábbi filmjeit látva már megszokhattuk, hogy nem az agyafúrt történetvezetéssel vesz le minket a lábunkról. Nála sokkal inkább dominál a hangulat. A dán rendezőre sok mindent lehet mondani, de egy biztos minden filmjéből olyan atmoszféra árad, olyan életet visz a jelenetekbe, amit kevesen tudnak utána csinálni. Itt sincs ez másképp, a film fő erőssége a pillanatokban rejlik. Fantasztikusak a képek, a zenék olykor tenyérbemászóak, de mégis odaillőek, minden egyes képkocka tökéletesen meg van komponálva.
Na és akkor mi a baj a filmmel? Egyszerűen nem egy hétköznapi mozizó szükségleteit akarja kielégíteni. Keveset beszélnek, kicsit sem szájbarágós a film és rendkívül lassú, ez azok számára akik az álomgyár produkcióin nevelkedtek már épp elég ok arra, hogy nézhetetlennek véljék. Refn igazából önző módon magának készített egy filmet a Drive után, beintve ezzel Hollywoodnak és az egész filmiparnak. Sokkal inkább hasonlít a Valhalla Risingra, a sokszor feleslegesen használt brutalitással megspékelve, és az egész felépítését tekintve.
A színészekről sokat nem igazán lehet írni, mert senkinek nem kellett igazából nagyot játszania. Ryan Gosling soha nem volt még ennyire hallgatag, keveset tudunk meg róla, a múltjáról és az anyjával való viszonyáról, de érezhető a kötődése felé. Kristin Scott Thomas leginkább az eddig nem látott külsejével maradt emlékezetes a zsarnok anya szerepében.
A moziból kijövet köpni-nyelni nem tudtam a film vége után, most hónapokkal később újra megnézve teljesen más élményt nyújtott. Szóval akik vevők a modern köntösbe bújtatott "művészfilmekre" mindenképpen tegyenek egy próbát a filmmel, mert, ha úgy ülsz le elé, hogy tudod mire számíts akkor értékelni fogod a filmet,de ha valaki egy könnyen emészthető délutáni kikapcsolódásra vágyik az válasszon valami mást
7/10
Na és akkor mi a baj a filmmel? Egyszerűen nem egy hétköznapi mozizó szükségleteit akarja kielégíteni. Keveset beszélnek, kicsit sem szájbarágós a film és rendkívül lassú, ez azok számára akik az álomgyár produkcióin nevelkedtek már épp elég ok arra, hogy nézhetetlennek véljék. Refn igazából önző módon magának készített egy filmet a Drive után, beintve ezzel Hollywoodnak és az egész filmiparnak. Sokkal inkább hasonlít a Valhalla Risingra, a sokszor feleslegesen használt brutalitással megspékelve, és az egész felépítését tekintve.
A színészekről sokat nem igazán lehet írni, mert senkinek nem kellett igazából nagyot játszania. Ryan Gosling soha nem volt még ennyire hallgatag, keveset tudunk meg róla, a múltjáról és az anyjával való viszonyáról, de érezhető a kötődése felé. Kristin Scott Thomas leginkább az eddig nem látott külsejével maradt emlékezetes a zsarnok anya szerepében.
A moziból kijövet köpni-nyelni nem tudtam a film vége után, most hónapokkal később újra megnézve teljesen más élményt nyújtott. Szóval akik vevők a modern köntösbe bújtatott "művészfilmekre" mindenképpen tegyenek egy próbát a filmmel, mert, ha úgy ülsz le elé, hogy tudod mire számíts akkor értékelni fogod a filmet,de ha valaki egy könnyen emészthető délutáni kikapcsolódásra vágyik az válasszon valami mást
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése