Only God Forgives [2013]

Emlékszem mikor bejelentették, hogy  Nicolas Winding Refn és Ryan Gosling a Drive után újra együtt forgat. Attól a pillanattól fogva simán a legjobban várt filmmé avanzsálódott az Only God Forgives. A trailerek után pedig egyre biztosabb voltam, hogy ebből valami nagy durranás lesz. A rajongásom legfőbb oka, hogy a 2011-ben elkészített Drive nálam A FILM csupa nagybetűvel. Persze az emberek akarva, akaratlanul ez után valami hasonlót vártak ettől a párostól, márpedig aki arra számított, hogy az arcunkba tolják a Drive 2-t  ázsiai stílusban az hatalmasat koppant.

Juliant a hazájában gyilkosság miatt üldözik, ezért kénytelen volt elmenekülni Bangkokba, ahol egy boksziskolát működtet. Mikor a testvérét meggyilkolják képbe kerül az anyja is aki Juliantól elvárja, hogy megbosszulja a történteket, ahogy az egy jó testvértől elvárható. Szembe kell néznie a helyi, önkéntes igazságosztó rendőrrel, aki magát Istennek tekintve rendelkezik az emberek felett.

A sztori akár egy faék, de Refn korábbi filmjeit látva már megszokhattuk, hogy nem az agyafúrt történetvezetéssel vesz le  minket a lábunkról. Nála sokkal inkább dominál a hangulat. A dán rendezőre sok mindent lehet mondani, de egy biztos minden filmjéből olyan atmoszféra árad, olyan életet visz a jelenetekbe, amit kevesen tudnak utána csinálni. Itt sincs ez másképp, a film fő erőssége a pillanatokban rejlik. Fantasztikusak a képek, a zenék olykor tenyérbemászóak, de mégis odaillőek, minden egyes képkocka tökéletesen meg van komponálva.

Na és akkor mi a baj a filmmel? Egyszerűen nem egy hétköznapi mozizó szükségleteit akarja kielégíteni. Keveset beszélnek, kicsit sem szájbarágós a film és rendkívül lassú, ez azok számára akik az álomgyár produkcióin nevelkedtek már épp elég ok arra, hogy nézhetetlennek véljék. Refn igazából önző módon magának készített egy filmet a Drive után, beintve ezzel Hollywoodnak és az egész filmiparnak. Sokkal inkább hasonlít a Valhalla Risingra, a sokszor feleslegesen használt brutalitással megspékelve, és az egész felépítését tekintve.

A színészekről sokat nem igazán lehet írni, mert senkinek nem kellett igazából nagyot játszania. Ryan Gosling soha nem volt még ennyire hallgatag, keveset tudunk meg róla, a múltjáról és az anyjával való viszonyáról, de érezhető a kötődése felé. Kristin Scott Thomas leginkább az eddig nem látott külsejével maradt emlékezetes a zsarnok anya szerepében.

A moziból kijövet köpni-nyelni nem tudtam a film vége után, most hónapokkal később újra megnézve teljesen más élményt nyújtott. Szóval akik vevők a modern köntösbe bújtatott "művészfilmekre" mindenképpen tegyenek egy próbát a filmmel, mert, ha úgy ülsz le elé, hogy tudod mire számíts akkor értékelni fogod a filmet,de ha valaki egy könnyen emészthető délutáni kikapcsolódásra vágyik az válasszon valami mást

7/10

American Psycho [2000]

A film amellyel Christian Bale végérvényesen belevésette a nevét az emberek fejébe. Persze ez a könyvből megfilmesített mű nem csak miatta emlékezetes, de nélküle nem működött volna ilyen jól az is biztos.

A 80-as évek, New York, tőzsde, méregdrága éttermek, puccos társaság. Ebben a közegben éli Patrick Bateman mindennapjait. Egy világban ahol a hozzá hasonló szűk látású gazdag és öntelt embereknek az volt a legfontosabb, hogy ki tud leghamarabb asztalt foglalni a város legjobb éttermébe. Ahol a névjegy kártyájukkal úgy dicsekednek egymásnak mintha a farkukat méregetnek. Kinek van dombornyomott vagy aranyozott. Felszínes emberek, felszínes kapcsolatok, de belülről velejéig romlott mindegyikük. Pontosan ilyen Patrick Bateman is, sőt rosszabb is. Ő különösképp nehezen tűri, ha valakinek drágább lakása van vagy éppen pofásabb a névjegy kártyája. Az álca amit nap, mint nap felölt igazából egy elmebeteg gyilkost takar, aki olyannyira semmibe veszi az embereket, főleg a nőket, hogy szex közben is csak a saját bicepszét nézegeti. Ennek a velejéig romlott embernek a szemszögéből láthatjuk, hogy milyen is igazából a Wall Street, hogy mi is az igazi értékmérő a gazdagok között és, hogy milyen kicsinyesek is, de leginkább betekintést nyerhetünk egy olyan őrült fejében akinek megvan mindene, de mégis hatalmas űr van benne amit a gyilkolással tud csak betelíteni. A helyzet idővel csak romlik és egyre nagyobb késztetést érez a gyilkolásra, ami persze előbb utóbb a rendőrség figyelmét is felkelti.

A film nagy erőssége a remek atmoszférán és pontos társadalmi ábrázoláson kívül a színészi munka. Christian Bale valami zseniális, minden féle nagy átalakulás nélkül is lejátszik bárkit a vászonról, nem véletlen napjaink egyik legjobb, hanem a legjobb színésze. Egy kisebb szerepben Willem Dafoe is feltűnik, akinek a kutakodó rendőr figurája csak rutin munka, egy még rövidebb szerepben láthatjuk Jared Letot, aki igazából nem zavart sok vizet.

Mindent összegezve egy rendkívül egyedi és érték álló film ez, amely pontos képet mutat, hogy milyen is lehet a felső körökben mozgó réteg. A film vagy könyv ki mit preferál, még inkább csak zavarba ejti az embert. Mindezt megspékelve Christian Bale hibátlan játékával.

8/10

The Place Beyond the Pines [2013]

Nálam a tavalyi mezőny egyik legjobbja volt Derek Cianfrance második rendezése, így hamar újranézésre került a sor. Második megtekintéskor is elérte a kellő hatást, sőt....

Luke (Ryan Gosling) egy motoros kaszkadőr , aki megtudja, hogy van egy 1 éves fia. Ezért úgy dönt, hogy megad neki mindent amit csak lehet. Ez mind szép és jó csakhogy jelenlegi állása nem elég jövedelmező, így történik meg az, hogy bank rablásra adja a fejét. Többet nem nagyon lehet írni a történetről spoiler mentesen,  de színre lép majd a fiatal rendőr is ( Bradly Cooper), lesz itt rendőri korrupció, barátság, gyerek - szülő kapcsolat, szóval minden ami egy jó drámához kell. Aki azért szeretné megnézni a filmet, hogy 140 perc Ryan Gosling és Bradly Cooper maratont szeretne látni azok csalódni fognak.

A rendező első munkája ( Blue Valentine, szintén Ryan Gosling ) is rendkívül egyedire sikeredett, de azt sikerült fokozni jelen filmjével. A történet vezetés remek, a megvalósítás nem különben. A film másik nagy erőssége a szerep osztás. Ryan Gosling már talán álmában is hozná a szótlan hős szerepét, de attól még mindig zseniális. Bradley Cooper talán még soha nem volt ilyen jó, Eva Mendes sikeresen "lerobbant" a film kedvéért, ezen felül  kisebb szerepben jelen van Ray Liotta is, és a fiatal Dane DeHaan is remekül helyt állt.

Nem is írok többet a filmről, aki még nem látta nézze meg sürgősen. Derek Cianfrance reméljük nem tér le erről az ösvényről amin elindult és nem "Hollywoodosodik" el a pénzért, ahogy azt már sokan megtették sajnos.

8,5/10

Filth [2013]

Kevés ehhez hasonló filmet látni, mint a Mocsok és ezt pozitív értelemben írom. Ritka mikor egy film ennyire felvállalja mi is akar lenni igazán, mindenféle mellébeszélés nélkül.

Skóciában vagyunk, történetünk (negatív) hőse Bruce aki az Edinburghi rendőrségen dolgozik. Ő nem az a jó zsaru fajta, hihetetlenül elcseszett, rosszindulatú figura. Minden alkalmat megragad, hogy megalázza munkatársait vagy barátait(nem mintha sok lenne neki). Mikor azt hiszed, hogy ennél már nem lehet aljasabb dolgot művelni, akkor ő még rárak egy, vagy két lapáttal.  Persze ahogy lennie kell tanúi lehetünk egy kisebb jellemfejlődésnek és megtudjuk, hogy mi tette ennyire lélektelenné a főszereplőt, sőt a film végén lévő csavar is teljesen jó.

A színészek közül egyértelműen James McAvoy az aki egyedül elviszi a hátán a produkciót. Az, hogy  mennyire zseniálisan alakította ezt a  végtelenül romlott fazont tényleg elképesztő. Amennyire utálni próbálja az ember miközben nyomon követheti a tetteit, de ugyanannyira élvezi is a látottakat, ez egészen biztos.

Remek kikapcsolódás a Mocsok, ha vevő vagy a normálistól eltérő mozikra.  Sok hasonló filmet szeretnénk még látni a jövőben is. A prűdek pedig inkább kerüljék.

7/10

Gravity [2013]

Jobb később, mint soha. Jókora késéssel sikerült megtekintenem a Gravitációt és lehet, hogy a várakozás fokozta az elvárásaimat, de mindenképpen csalódtam a filmben. Nem azért, mert rossz lenne egyszerűen túl sok volt a magasztaló kritika, az éltető szó és ez számomra rányomta bélyegét a filmre.

A nem túl távoli jövőben egy űrállomáson vagyunk, ahol jó hangulatban zajlik a munka, mígnem egy váratlanul érkező meteor becsapódik és megsemmisíti a bázist. Az űrben először járó Dr. Stone és a tapasztalt "buszos" Kowalsky magukra számíthatnak csak. Megszűnt a kapcsolat a Földdel, csak a sötét űr nyomasztó csendje maradt. A haza vezető út pedig a pánikot keltő ürességen keresztül húzódik.

A film hangulata egy kamara darabéra hasonlít, csak itt a hatalmas világűr a helyszín. A látványról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Egyszerűen döbbenetes. Egyértelműen a leglátványosabb űrben játszódó film. Mikor jönnek a meteorok szinte mi is kapkodjuk a fejünket vagy amikor láthatjuk, hogy kel fel a nap szintén zseniális. Az ember erre a másfél órára elfelejt pislogni is. Mindezt úgy mondom, hogy nem 3D-ben néztem a filmet, ami szintén emelne a színvonalon ez esetben, hiszen valódi 3D-s a film nem pedig csak átkonvertálták, hogy drágább lehessen a jegy.

A színészekkel természetesen nem volt gond. Sandra Bullockra nehéz feladat hárult hiszen a film nagy részét neki kellett elvinnie, de kijelenthetjük, hogy megoldotta, de mégis azt kell mondjam, hogy George Clooney jelenléte jót tett a filmnek, egyszerűen vele jobban működött minden. A drámai vonalra nem lehet mondani, hogy rossz lenne egyszerűen csak egy kicsit erőltetett. 

Igazából még csak megmondani sem tudom, hogy mi hiányzott igazán számomra a filmből, de valószínű, ha nem lett volna ekkora a felhajtás körülette most elégedettebb lennék a végeredménnyel. Így kicsit keserű szájízzel írhatom le, hogy láttam egy jó filmet brutális látvánnyal.

8/10

Dallas Buyers Club [2013]

Egy újabb Oscar hajcsár film. Egy újabb igaz történet. Egy újabb olyan téma ami igazán "megindító" és egy újabb remek színészi alakításokkal megtűzdelt film. 

1985-ben járunk. Ron Woodroof egy egyszerű Texasi villany szerelő, drogos bunkó. Ezen nincs mit szépíteni. Kurvázik, rodeózik, drogozik. A változás akkor következik be az életébe mikor HIV pozitív vírust diagnosztizálnak nála, az orvosok 30 napot jósolnak neki. Ron felveszi a harcot, gyógymódok után kutat, mások számára is elérhetővé teszi az általa talált alternatív gyógyszereket, ezalatt a barátai elfordulnak tőle és egyetlen társa Rayon aki egy szinten AIDS-es transzvesztita.

Matthew  McConaughey az elmúlt években rendesen összeszedte magát. Itt pedig talán élete alakítását nyújtja. Jared Letotól pedig mar láthattunk érdekes szerepeket, de ez mindet kenterbe veri. Rajtuk kívul a többiek szintén rendben vannak, de igazából ez a két alakítás viszi a hátán el filmet.

Mikor leültem a film elé nem számítottam rá, hogy egy ilyen filmet latok. Nem azt vártam, hogy Matthew  McConaughey gyógyszert árul szintén AIDS-es betegeknek.. Ennek ellenére tetszett így is, de részemről nem Oscar közeli film. A  legjobb főszereplő kategóriába meg még mindig Leo a befutó (legalábbis nálam).

7/10

The Hunger Games: Catching Fire

Az első éhezők viadala egy rendkívül jól sikerült adaptáció lett. A siker garantálva volt és ahogy azt sejteni lehetett a második részt még nagyobb érdeklődés övezte.

Mondanom sem kell persze én is fokozott elvarasokkal ültem le a folytatás elé, látva az előző részt és be kell valljam kicsit csalódott vagyok. A történet ott folytatódik ahol az előző rész véget ért. Katniss és Peeta győzelme nagy port kavart a Kapitóliumban és azon kívül is. Az emberek reménysugarat látnak a győztesekbe, míg a Kapitólium pedig veszélyforrást. Miközben a "szerelmespár" a Győzelmi körút végéhez közeledik elérkezünk a 75. Éhezők viadalához ahol az eddigi győztesek közül választják ki a résztvevőket. Ez minden eddiginél nagyobb kihívást jelent hőseink számára és ugye itt már csak egy maradhat a végen.

Színeszek terén rendben van a film, Jennifer Lawrence jó volt, mint mindig, Woody Harrelson megint feldobta a filmet, Donald Sutherland pont annyira ellenszenves amennyire kell, Philip Seymour Hoffman (nyugodjon békében) karaktere szinten jó húzás volt, de Josh Hutcherson továbbra sem meggyőző. 

A film néhol kicsit lapos az előzőhöz képest, bar ezt a könyv számlájára lehet talán felírni, azt nem olvastam így nem tudom. A viadal része az előző filmnek sokkal izgalmasabbra sikerült ,bár itt nem is a viadalon volt a hangsúly igazán. Beleláthattunk azért a közelgő eseményekbe, a körzetekben eluralkodott a káosz. A film vége ugyanakkor megalapozta a következő epizódot ami sokkal izgalmasabbnak, eseménydúsabbnak tűnik, ahogy az egy befejező részre jellemző.

Tipikus második rész volt ez mondhatjuk. Kevesebb izgalomban volt részünk, de nagyobb dolgok vannak készülőben, mint eddig barmikor. Reméljük az utolsó rész kettébontása jót fog tenni nekünk nézőknek és nemcsak a gyártok pénztárcájának.

7/10

About Time [2013]

A romantikus drámák eléggé egy kaptafára épülnek mostanság. Egyet láttál láttad mindet, kis túlzással persze. Az About Time nem tud elkerülni minden klisét, de azért megmutatja ,hogy van még kiaknázatlan lehetőség.

Tim egy balul elsült szilveszteri buli után megtudja apjától, hogy a család férfi tagjai bizony képesek az időutazásra. Először ő is kételkedve áll a dologhoz, de miután bebizonyosodik apja igazáról kezdi élvezni a dolog hasznát. Elsőre, sőt még másodikra is furán hangozhat ez az időutazós dolog egy romantikus filmben, de mégis működik.

Ahogy azt írtam azért a kötelező "közhelyek" itt is megvannak, mint az apai bölcsesség, a sok időutazás hatással van a környezetünkre és miegymás. Ennek ellenére a film hangulata abszolút el lett találva, nem csöpög, nem túl giccses, megtalálták az arany középutat, ha lehet ezt mondani. A színészekkel nem volt gond, a két főszereplő Domhnall Gleeson és Rachel McAdams jó párost alkottak és a többiek is jól asszisztáltak.


A végére kicsit hosszúnak éreztem a filmet, de ez még nem von le belőle. Másodszorra nem biztos, hogy elővenném, de az első megtekintés mindenképpen pozitív élményekkel gazdagított.

7/10

Escape Plan [2013]

Stallone és Schwarzenegger úgy tűnik sose lehetnek elég öregek egy akciófilmhez. Pár éve a nagy visszatérésük után már nem lepődünk meg, mikor meglátjuk a nevüket egy-egy filmben. Azonban mikor egyszerre ketten vannak egy filmben az bizakodásra ad okot a nézők számára.

És akkor el is érkeztünk az Escape Planhez. Ray Breslinnek (Stallone) egy igen érdekes munkája van, börtönökből kell megszöknie azzal a céllal, hogy megtalálja a rendszer gyenge pontjait ezzel segítve a börtönöknek, hogy hol kell megerősíteniük a biztonságot. A következő megbízása nagy pénzzel kecsegtet, de veszélynek sincs híján. megbízói átverik és bekerül egy szuper biztonságos börtönbe ahonnan nincs kiút. Itt jön a képbe a másik nagy öreg. A börtönben összeismerkedik Rotmayerrel (Schwarzenegger) és együtt tervezik a szökést amely szinte lehetetlen.

A film igazából nem nyújt semmi újat, minden börtönös klisét ellőnek amit csak lehet. A színvonal pedig nyilván nem olyan, mint a Szökés 1. évadjában. Ennek ellenére azért a két öreg jelenléte eltudja vinni a filmet. Még mindig hatalmas élményt tud nyújtani mikor egy jelenetben láthatjuk 80-as, 90-es évek legnagyobb akcióhőseit. Schwarzi meglepően laza figurát hozott a filmben, míg Stallone maga az eltökéltség, van még nekünk 50 Centünk is a filmben, de valljuk be nélküle se lenne rosszabb a film.

 Azonban az ő jelenlétük sem menti meg attól a filmet, hogy ne vesszen el teljesen az átlag B kategóriás akciófilmek süllyesztőjében. Egy egyszer élvezhető börtönakció két nosztalgiázó akciószimbólummal, semmi több, de annak megfelel.

6/10