Seven Psychopaths [2012]

Martin McDonagh bemutatkozó rendezése, az In Bruges jó magasra tette azt a bizonyos lécet. Jelen filmjével pedig a legnagyobb örömünkre nem akarta megugrani (nem is sikerült volna) ,  sokkal inkább csak nagy vonalakban hasonlítani az előző filmjéhez. Hasonló, mégis teljesen más, de majdnem ugyanolyan jó. valahogy így lehetne jellemezni a Hét pszichopata és a si-cu-t. Igen jól látjátok, ez lenne a magyar címe. Gratulálok a fordítóknak az utolsó szóért.

Marty egy (alkoholista) Hollywoodi forgatókönyv író, éppen kisebb fajta válságban szenved. Az új scriptjét, a Hét pszichopatát próbálja írogatni, de nem jön az ihlet. Van egy őrült barátja Billy, aki próbálna neki segíteni. Egyébként ő igen nemes munkát végez, elveszett kutyákat juttat vissza a gazdájukhoz, akiket egyébként ő lop el, hogy a hős megtalálónak járó jutalmat bezsebeljék. Ebben az üzletben tevékenykedik Billy társa Hans is, akinek a felesége nem mellesleg rákos. A probléma akkor jön mikor Billy egy maffiafőnök kutyáját lopja el, aki, mint kiderül a házi kedvencéért ölne is. A szálak később összeérnek és Martynak megadatik, hogy ihletet nyerjen a készülő forgatókönyvéhez is.

A történet így leírva elég zavaros, de a film közben szépen bontakozik ki és ad értelmet mindennek. Azért a rendező humora nem lett oda, itt is fontos alkotóeleme a filmnek, sőt nagyobb teret kapott, mint eddig. A film hangulata is nagyon el lett találva, tipikus LA. A párbeszédek pedig már - már Tarantinot idézik. Összességében egy elég tudatosan és profin felépített filmet kapunk, aminek a legnagyobb erényét még le sem írtam. A színészek.

Nyilván mindenki azt szereti, ha egy filmben lehet dicsérni a színészeket és a munkájukkal magasabb szintre emelik az adott művet. Sokszor erre nincs szükség(látványfilmek), de van olyan is, hogy csak a színész(ek) viszik el a filmet a hátukon(főleg drámák). Szerencsénkre itt a film magában is érdekes és ehhez jön még a zseniális színészi munka. Colin Farrell ugyan nem akkora forma, mint az In Brugesben, de itt is jól helytáll az alkoholista író szerepében, mintha rá szabták volna. A legnagyobb ász pedig nem más, mint Sam Rockwell, mint a főszereplő őrült haverja. Egyszerűen minden jelenet ural, akkora szövegeket nyom le, hogy az ember leesik a székről. Az egyik jelenetben például idézőjelesen kioktatja Gandhit is, de igazából bármelyik mondatát ki lehetne emelni, mind - mind kitűnő. Iszonyúan passzol hozzá ez a karakter. Ezért is nem értem, hogy miért nem lett nagyobb sztár Hollywoodban, pedig az egyik legjobb színész. Itt van nekünk még Christoper Walken is, aki mondanom se kell kitűnő. Na meg persze Woody Harrelson, aki remek a maffiafőnök szerepében, de hát ezt nála is megszokhattuk már.

Mindent egybevéve nem lett olyan jó film, mint a rendező előző munkája, de így is jóval az átlag feletti szórakozást ígér a Hét pszichopata. Reméljük a rendező a következő munkájával sem okoz majd csalódást.

8/10