Earl Brooksnak irigylésre méltó az élete, épp most választották meg az év emberének, boldog házasságban él és a lányával is jó viszonyt ápol. Azonban a gond nélküli élet csak álca, valójában egy brutális és profi sorozatgyilkos, aki nem mellesleg skizofrén is. Mikor bekapcsolódunk a történésekben megtudhatjuk, hogy már két éve nem gyilkolt és a mostani után már nem is szeretne többet.Azonban elkövetett egy hibát és van valaki aki tudja, hogy mit is tett. Miután a magát Mr.Smithnek hívó szemtanú felkereste Mr.Brooksot, legnagyobb meglepetésére nem pénzt követel, hanem egyszerűen ő is gyilkolni akar, de váratlanul a nyomukban lesz egy rendőrnő, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy kézre kerítse a sorozatgyilkost.
A film legjobb jelenetei mikor Mr.Brooks a skizofrén énjével Marshallal viaskodik, aki olyan számára, mint a egy saját bejáratú ördög, aki a vállán csücsül. Sajnos a film nem ezt a vonalat helyezte előre, helyette betekintést nyerhetünk a rendőrnő unalmas, hánytatott magánéletébe és a lánya problémáiba. Valahol itt csúszik el a film, mert, ha az eredeti szálnál maradtak volna sokkal maradandóbb filmet kaphattunk volna, helyette átváltottak kissé komolytalanba ami nem tett jót neki.
A színészeken nem múlt semmi, Costner már rég nem volt ennyire meggyőző, mint itt és Willam Hurt játékát sem érheti panasz. Kettejük jelenetei annyira természetesen hatottak, mintha ez egy mindennapos viszony lett volna kettőjük között és amikor egyszerre felnevettek az emberek által mutatott bárgyúságon, az zseniális volt. Demi Moore karaktere pedig inkább idegesítő tényező volt a filmben, mintsem jó választás.
Kaptunk egy középszerű thrillert amiben sokkal több potenciál lett volna, mint amit Bruce A. Evansnak sikerült kipréselni ebből az egészből, de legalább Kevin Costner remek volt.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése